Csúnya a gyermek írása!

Kategória: Egészségsarok

Gyakran teszik ezt a megállapítást leginkább serdülőkorú, kamaszodó gyermekek szülei és oktatói.

 

Az, hogy valami csúnya vagy szép, inkább ízlés dolga ki, hogy ítéli meg. Nem mérhető mennyiség, ami az egyik embernek tetszik, az a másiknak lehet, hogy visszatetsző vagy csúnya. Érdekes és érdemes lenne más szempontok alapján nézni és megítélni a gyermekeink rajzait és kézírását. Azokat a jelzéseket és kimondatlan segélykéréseket még időben észlelni és orvosolni, amik ott vannak az ovodások rajzaiban és az iskolások betűiben, számaiban. A gyermekek írása nagyon kifejező, ezért kell másképpen vizsgálni és értékelni, mint a felnőttek írását. Lehetővé válik a változások feltérképezése, nyomon követhetők a fejlődés fázisai. A rendellenességek, devianciák korai felismerése és feltárása is elérhető.

 

Álljon itt egy tanács a legilletékesebbtől, Jean Hippolyte Michontól, akit a grafológia atyjának is neveznek. Ő adta a kézírás vizsgálatnak a grafológia nevet, amit a mai napig használunk. 1806-ban született Franciaországban. Teológiát végzett, de mellette nagyon sok minden érdekelte, széleskörű érdeklődése volt. Több mint 30 évig gyűjtötte és vizsgálta, elemezte az ismerősei kézírását és következtetéseket vont le. Felismerte, hogy az írásfolyamatban az agynak van nagy szerepe. Az írás nem egy veleszületett képesség, hanem mindenkinek tanulni kell. Tőle származik az "agyírás" kifejezés, ami helyett szintén nincs jobb a mai napig. Michon abbé volt az, aki először rendszerbe foglalta a grafológiai jellemzőket. Tőle idézek:

 

"Ha egyszer meggyőződne a világ arról, hogy a gyermekek írása egy olyan pszichoszkóp, amely a gyermeki lélek legtitkosabb mélységeit is olvashatóvá teszi, akkor minden hívatását komolyan vevő anya, nevelő, tanár, grafológussá válna."

 

A grafológia segít a pedagógusnak, hogy jobban megismerje a tanítványait. A gyermek minél tökéletesebb megismerése, minden tanár íratlan kötelessége. A pedagógia és a grafológia találkozási pontja a pszichológia. Legfontosabb a pedagógiai grafológia, ami az iskoláskorú gyermekek kézírásával és az ovodások rajzaival, firkáival foglalkozik. Hogy mi minden vetül elénk egy kézírásból, rajzból, azt hosszú lenne felsorolni, de ízelítőként a legfontosabbakat leírom. Látszik az írásból, hogy mennyire fejlődik normálisan, biztonságban a gyermek, mennyire tágul az értelme és a világa. Ott vannak a félelmek, a biztonság hiánya, a kevés lehetőség az életben, a szorongások. A magatartászavarok, pszichés gondok korai felismerése és kiszűrése óriási lehetőség. A tanulási és viselkedésbeli zavarok korrigálása személyre szabottan. Mindenkinek temperamentuma, karaktere, egyénisége szerint. Nagyon lényeges a személyiségjegyek és a személyiség dinamikájának felismerése és tiszteletben tartása. A jót erősíteni, fejleszteni kell, a rosszat pedig mérsékelni, akadályozni amennyire lehet.

 

Ahogy a gyermeki lélek fejlődik, úgy jelennek meg a rajzban és az írásban a nyitott-zárt, harmonikus-kaotikus, őszinte-őszintétlen, álarc mögé bújt jelzések. Az írófelületre rajzolt vagy írt jelek, vonalak, betűk hordozzák az agytevékenység tudatos és tudattalan azaz tudatalatti megnyilvánulásait. Az emberi pszichikum legmagasabb szintű terméke az írás, ami alkalmas a személyiség diagnosztizálására. A rajz az írást megelőző grafikai tevékenység. Iskolaérettség vagy iskolaéretlenség vizsgálata, eldöntése során, hathatós segítséget nyújthat a rajz elemzése.

 

Minden, ami a tanult, sztenderd írástól eltérő, az jelzés értékű az írást vizsgáló grafológus számára. Már az első osztály végére megjelenik - igaz, hogy nagyon kis százalékban - a tanult írásmintától való eltérés. Ahogy nő a gyermek ez az eltérés folyamatosan nőni fog.

 

Harmadikos kortól már lehet egyéni írásmódról beszélni, ami mögött természetesen még az alakuló, kiforratlan gyermeki személyiség áll. Az írásváltozás bekövetkezhet többféle okból. Életkorok szerint, íróeszközök és írófelületek változása miatt, történelmi korok és művészeti stílusok hatására. Az írástanulás természetes fejlődése az írni tanulás kezdetétől, a normális körülmények közötti öregedésig tart. Betegség, nehéz élethelyzetek miatt megtörténhet, hogy a fejlődés stagnál, vagy visszafejlődés, regresszió következik be. Ilyenkor az agytevékenység változása okán az íráshoz szükséges finom motorikus mozgáskoordináció romlik. Minden írás egy adott személyiség adott állapotát tükrözi. A személyiségnek vannak állandó és változó jegyei.

 

A serdülő- és a kamaszkor a lázadás, az egyénivé, egyedivé válás kora. Ilyenkor az ifjak mindig akaratosak, motiváltak, csak általában nem arra, amire a szülő szeretné. Feszítik, törik, zúzzák szét a korlátokat maguk körül és ez meglátszik az írásukon is. Ilyenkor mondja a szülő, hogy borzalmasan csúnya a fia, lánya írása. Meglátszik a kreativitás, a gyors gondolkozás, a hirtelen fejlődés.

 

Gyorsabban jár az agya, mint ahogy azt képes követni a keze, ezért az írása egyszerűsödik, mozgáshangsúlyos lesz, megjelennek az egyszerűsítő mozdulatok, ami az olvashatóság rovására megy. Azonban ez nem minden esetben jelent hanyagságot és nemtörődömséget. Ilyenkorra már kialakul az automatizált írás, ami lehetővé teszi az egyéni, sajátos írásmód kifejlődését. A kamaszkorban egy önálló személyiség születik, ami minden esetben változással jár. Azoknak a fiataloknak az írása is változni fog, akik inkább szabálykövetők, hagyománytisztelők és képesek követni az utasításokat. Ők magasabb szinten fogják használni a sztenderdhez közeli írást.


Nemrégen grafológiai tanulmány készült a kamaszkor sajátosságairól és legfontosabb jellemzőiről.


Az egyik kérdés, amire a választ keresték az volt, hogy "Kimutatható-e az érettség kamaszkorú diákok kézírásából?" A válasz igen. Ahhoz, hogy ezt ki lehessen jelenteni, nagyon sok szempontot vettek figyelembe és az érettségre utaló 11 pszichológiai jellemző meglétét, vagy hiányát keresték a tanulmányban résztvevő diákok kézírásában. A vizsgálat hosszú és bonyolult folyamat, de azért, hogy képet kapjunk arról, hogy mi is történt valójában, felsorolom az érettségre jellemző keresett tulajdonságokat.

1. szellemi élménykészség
2. reális önismeret
3. kiegyensúlyozottság
4. figyelem, koncentráció képessége
5. céltudatosság
6. felelősségvállalás
7. tudatosság, felelősségtudat
8. döntőképesség
9. kitartás
10. autonómia igénye
11. önállóság igénye

Van még egy kérdés, ami a tanulmány másik fontos része, és ilyenkor feltevődik, amiről dönteni kell a kamaszkorúaknak. Ez a pályaválasztás. A "mi legyek, ha nagy leszek?" megválaszolása.


Nagyon fontos szempont, hogy a döntés előtt álló fiatalok tisztában legyenek önmagukkal. Az önmegismerést és önértékelést is segítette a fenti tanulmány. Kimutatta, hogy a résztvevő kamaszok mennyire kreatívak, hogyan viszonyulnak a munkához és a leendő munkatársakhoz. Hogyan kommunikálnak, mennyire képesek önálló döntéseket hozni? Milyen a gondolkodásuk, mennyire terhelhetőek? Vizsgálták a lojalitás és megbízhatóság kérdését is. A határozottság és az empátiás készség is kiderült minden egyes megvizsgált írásból.

 

Az, hogy egy írás csúnya, ami legtöbbször az olvashatatlanságra utal, nem minden esetben jelent rosszat. Sőt gyakran igen jó, attól függően, hogy magas vagy alacsony színvonalú-e az írás. Például az orvosok írását többnyire csak a gyógyszerészek tudják jól elolvasni, de a legtöbb ember számára olvashatatlan.Ez nem annak a jele, hogy ők felületesek és hanyagok lennének, hanem annak, hogy sokkal gyorsabban képesek gondolkodni, mint az ujjaikkal a betűket megformálni. Nincs szükségük minden apró kicsi részletre ahhoz, hogy értsék a lényeget. Nagyon sokszor gyorsan és hatékonyan kell döntsenek és cselekedjenek. Nincs sem idő, sem pedig szükség a körülményeskedésre és a bonyolításra. Éppen ezért leegyszerűsítik az írásképet.

Ezt fejezi ki nagyon tömören a latin mondás, "Sapienti sat". A tudósnak elég. Vagy másképpen mondva, a bölcsnek ennyi elég.

 

 

Oláh Erzsébet,
Grafológus